„Viselkedj már normálisan! Ezt az egyet kértem!”- hangzik el mögöttünk a mondat a boltban egy 5 éves forma kisfiúhoz.
„Jaj, hozzádértek? Azért sírsz? Túlélted?” – kérdezi az anyukája egy kb 5 hónapos babától az orvosi rendelőben vizsgálat után.
„Húzd a cipőd, vagy nyakonváglak!”- kérleli az anya a gyermekét délután az óvoda öltözőjében.
Hétköznapi mondatok, amik elhagyják a szánkat a boltban,az orvosnál,vagy az oviban. És mennyi nehézség, fáradtság, szomorúság,düh van ezek mögött a mondatok mögött, és milyen nehéz ez felnőttnek és gyermeknek egyaránt.
Na igen. De hát mit is jelent ez? Hogy lehet normálisan viselkedni?
A Láthatatlan Póráz Módszerben (www.lathatatlanporaz.hu), mint szemléletben, nem várjuk el a kutyától, hogy bárhogyan is viselkedjen. Ahogy viselkedik az „itt és mostban”, annak kell lennie, mert most úgy tud viselkedni. Ám különböző módon megsegíthetem őt, hogy hogyan tud számára az a helyzet könnyebb, elviselhetőbb, közömbösebb vagy kellemesebb, örömtelibb lenni. Ott lehetek vele, támogathatom, megérthetem a reakcióját, amivel egy teljesen más nézőpontját élhetem a kapcsolatunknak.
Olyan szépen megérthető és átültethető mindennapi helyzetekre ez a gyerekeknél is.
Nem, a gyermek sem tud „jól” viselkedni. Ahogyan viselkedik ott és akkor, az a normális. Mert az van benne, az úgy van jól. Mert esetleg fáradt, és már nem akart boltba menni. Mert lehet, hogy félt az idegen orvosi szobában az ismeretlenektől, vagy mert hideg volt a sztetoszkóp, amivel megvizsgálták. Mert most kelt fel az oviban az alvásból, és még nem tud olyan gyorsan öltözni, vagy mert bántja valami a délelőtti játék kapcsán.
Egymásra hangolódni rendkívül sok figyelem és jelenlét. És mielőtt egymásra tudnánk hangolódni arra is szükségünk lehet, hogy önmagunkra hangolódjunk.
Tegnap a nagyobbik fiam, aki 3,5 éves vacsora közben a legtermészetesebb hangon megkérdezte: Apa, te hogy vagy? Jól érezted ma magad a munkahelyeden?
Hiszem, hogy az egymásra hangolódás tanítható.