Kutyaoktatóként a Láthatatlan Póráz Módszer és Program szemléletét hiszem, azaz, hogy együtt élni, tanítani, összekapcsolódni kényszerítés, büntetés és bántalmazás nélkül is lehet. Szeretettel is lehet határokat és keretet tartani, és elvárások nélkül is lehet eredményeket elérni. Ez a kutyákhoz való kapcsolódás egy életforma. Annak a tapasztalatát szeretném megosztani, ahogyan én változtam a saját kutyáimmal az évek során, ahogyan ez egyfajta életvitellé vált a mindennapjainkban, az egy csodálatos utazás. Azt hiszem, hogy ez a belső munka, és ez a világhoz és a teremtett lelkekhez való hozzáállás, nézőpont nagyon jó irányt adott nekem.

Nem vagyok szakembere a gyermekeknek, nem értek a gyermekneveléshez. Nem vagyok pszichológus, nem vagyok gyermeknevelési tanácsadó. Nem dolgoztam gyermekekkel, csupán a saját személyes tapasztalataimat szeretném veletek megosztani.

Számtalan szakember könyvét olvastam el, informálódtam és informálódom a mai napig a gyemekek fejlődéséről, érzelmeiről, korszakairól, neveléséről, a lélek működéséről. Számtalan önismereti alkalom, és önmagam megismerésébe fektetett óra van ezek mögött a tapasztalások mögött, ami segített ennek a küldetésnek a megérkezéséhez, hogy más családoknak is segíthessek a kutyájukon keresztül egy teljesebb életet élni. 2016-tól jellemzi az életemet ez az utazás.

Sokszor kérdezik tőlem családok, amikor a kutyával elkezdünk dolgozni a folyamatban, és ezt a szemléletet viszem, hogy ez vajon gyerekeknél is alkalmazható? Olyan áramlóan működik a kutyánál, hogy szívesen kipróbálnák a gyerekeknél is. Megkérjük a kutyát valamire, és megteszi, együttműködik, tudok hozzá kapcsolódni, tudunk együtt lenni. Bár többnyire viccesen hangzik el a kérdés, de jellemzően teljesen komolyan szoktam válaszolni, hogy igen, működik.

A saját gyermekeimmel tapasztalom többek között annak a pozitív hatásait,

  • hogy hogyan lehet úgy megérteni és segíteni őket a mindennapokban, hogy ugyanúgy kényszerítés, büntetés és bántalmazásmentes legyen, folyamatban gondolkodva, és kapcsolódva.
  • hogy a módszer szerint gondolkodással hogyan lehet biztonságos keretet teremteni a mindennapokban,
  • hogy rálássunk, mi minden állhat egy viselkedés mögött és azt hogyan tudjuk értelmezni,
  • hogy felismerjük, milyen feltételek befolyásolhatják a mindennapokban a tanulást,
    és hogy hogyan lehet megérteni és ha kell segíteni bizonyos érzelmi állapotokat.

Ennek az oldalnak ez a célja, hogy ennek az életformának az ízét megpróbáljam nektek megmutatni, hogy családként, a családban ez a fajta világnézet hogyan tud működni. Így született meg annak a gondolata bennem, hogy szeretném átadni másoknak is a saját tapasztalásaimat gazdiként és szülőként is.

Szeretnék segítségére lenni a tudatos felkészülésben olyan gyermekes családoknak, akik kutya érkezését tervezik, illetve olyan gazdiknak is, akik babavárás előtt állnak. Mindezek a tapasztalások Láthatatlan Póráz Módszer szemléletének alapköveit tartják szem előtt, kiegészítve más gyermekekkel foglalkozó szakemberek és szakértők által bizonyított, írott vagy mondott igazságokkal, iránymutatásokkal, ami a jelenben, az én szűrőimen és én szemüvegemen keresztül remélhetőleg nektek is tud hasznos értékkel szolgálni.

Köszönöm, hogy itt vagy!


Amennyiben szívesen olvasnál róla, alább megosztom veled az én eddigi lépéseimet az önismereti folyamatomban, amelyek nagyban hozzásegítenek ahhoz, hogy megértsem a működésemet, a világ történéseire adott reakcióimat, és gyógyítsam a sérüléseimet. Ezek nélkül a belső folyamatok nélkül az „Ölelésnyi tér” mondanivalója és hitvallása nem -vagy nem így- létezhetne.

Az önismereti folyamatom 2016 novemberében kezdődött, amikor férjemmel örökbefogadtunk egy kb 8 hetes mentett kiskutyát, Szotyit. A legjobbat akartam neki, így pozitív megerősítéses tréninget kerestem, akkor találkoztam először „Dömötör Júlia- Láthatatan Póráz Módszer” programjával és kurzusaival. Annyira beszippantott ez a tréningszemlélet, hogy a legkeményebb mínuszokban, 4 réteg ruhában, de a létező összes kurzust kijártuk. 2017-ben elvégeztem az oktatóképzést is, azóta foglalkozom gazdik oktatásával.

Mivel a Láthatatlan Póráz Módszer szemlélete hiszi, hogy a kutyáink meg tudják mutatni számunkra az elnyomott, elfeledett nehézségeinket, működéseinket, játszmáinkat csupán azáltal, hogy a maguk őszinteségével érzékelnek bennünket, így kikerülhetetlen volt, hogy találkozzak azokkal az elrejtett vagy nem kívánt működéseimmel, amiket a hétköznapokban el tudok fedni, vagy meg tudok magyarázni. Kénytelen voltam meglátni a perfekcionizmust, ami nem inspiráló, hanem szorongást adó, tökéletességet hajszoló, és feszütséget generáló az életemben. Kénytelen voltam találkozni a kishitűségemmel, a „nem vagyok elég jó” érzéssel. Kikerülhetetlenül találkoznom kellett a saját szakmai megkérdőjelezésemmel, tapasztalathiányom okozta kétségekkel, a meglátásaim valódiságának hitetlensége érzékelésekkel.

Rájöttem, hogy nem voltam képes a jelenben lenni, nem tudtam a pillanatot segíteni. Nem figyeltem az intuitív jelzésekre, akartam a célt és az eredményt. Görcsösen akartam, hogy működjön, hogy jól működjön. Nem, igazából hogy tökéletesen működjön.

De rájöttem, az élet nem ez. A kutyával való kapcsolódás nem ez. A gyerekeinkhez való kapcsolódás nem ez. És az önmagunkhoz való kapcsolódás sem ez.

2019-ben elvégeztem a Láthatatlan Póráz Módszer Mester tréner képzését, ami elmélyítette azt a feltevést, hogy másoknak segíteni a saját megdolgozottságom szintjén tudok, azaz minél inkább ismerem a saját belső nehézségeimet, és végigmegyek azok megértésén és gyógyításán, annál jobban fogok tudni másokat is megérteni és segíteni a kutya-gazdi folyamatokban.

Így elindult bennem egy mélyebb igény erre a belső megismerésre.