Sétálunk. Kutyák, gyerekek. A legkisebb folyton meg-megáll. Én egyre csak ismételgetem: „Gyere Kincsem, menjünk Nyuszikám”. Sürgetem, hogy haladjunk. De újra megáll. Visszafordul, elidőz itt-ott. Aztán egyszer csak hasít belém egy érzés: Hová? Hová megyünk? És mégis hová sürgetem? Megsimítja a
Szotyi most tudta meg, hogy ő egy kutyabűnöző
Szotyi most tudta meg, hogy ő egy kutyabűnöző ☺️ Így jár az, aki egy játékba belecsöppen, hogy rögtön szerepet is kap. Jöttek a rendőrök, tűzoltók, mentők, szirénáztak gyorsítottak, beparkoltak, Szotyi meg csak gyanútlanul kiballagott a helyéről egy kis simiért, és
„Viselkedj már normálisan! Ezt az egyet kértem!”
„Viselkedj már normálisan! Ezt az egyet kértem!”- hangzik el mögöttünk a mondat a boltban egy 5 éves forma kisfiúhoz. „Jaj, hozzádértek? Azért sírsz? Túlélted?” – kérdezi az anyukája egy kb 5 hónapos babától az orvosi rendelőben vizsgálat után. „Húzd a
Régi szokás
Régi szokás nálunk, hogy a kiürült tejfölös dobozt „átnézésre” megkapják a kutyusok. 🙂 Ugyan apró mozzanat ez a mindennapokban, mégis rendkívül hasznos tanulási, kapcsolatépítő és szocializációs lehetőség kutya és gyermek között, persze csak is úgy, ha ez mindenki számára kényelmes,
A boltban hisztiről és a Láthatatlan Póráz Módszer spektrumról.
Bizonyára mindenki hallott már történeteket vagy átélt ő maga is ilyen szituációt: az áruházi hisztit. A „hiszti” szó nekem alapvetően nem szimpatikus megnevezés, mert szerintem negatív irányba eltolja a közben megélt érzelmek létjogoultságát, sőt, szerintem manipulatívnak is állítja be azokat.
Te emlékszel?
Te emlékszel gyerekként a farsang varázslatára? Hogy milyen érzés volt olyan erősnek lenni, mint egy szuperhős? Vagy olyan szépnek lenni, mint egy királylány? Olyan bátornak, mint egy rendőr vagy olyan puhának, mint egy kiscica? Te emlékszel, hogy milyen különleges és