Kisgyermek koromban családi házban éltünk egy kis faluban Borsod megyében. Pici gyerekkorom óta 4-5 kutyánk volt otthon egyszerre. Jellemzően mind utcai keverékek (többnyire terrierek), de két fajtatiszta kutyánk is volt még, egy tacskó és egy rottweiler. Közöttük és velük nőttem fel. Emlékszem, mikor sétáltunk az utcán, és jött szembe egy kutya én rendszerint megálltam. Anyukám mindig rámszólt, hogy nem kell minden kutyát megsimogatni, akit nem ismerünk. Én pedig mindig mindet megsimogattam.

Szetti kutyánk olyan okos volt, hogy eljött értem az óvodába. Snoopy kutyánknak rendszeresen sírtam a háza tetején ülve, mikor valami bántott, ő mindig az ölembe tette a mancsát és hallgatott. Kormit hiába ajándékozta el Apukám egy másik kislánynak, aki rántott hússal etette, Kormi mégis hazaszökött. Háromszor is. Mexet, a rottweilert megtanítottam szánkózni, Mazsolát, a tacskót pedig arra, hogy hogyan kell egy kenyérdarabot megtartani az orrán.

Én többnyire ezt a kapcsolódást ismerem a kutyákkal a gyerekkoromból…és valami hasonlót szeretnék tanítani a saját gyermekeimnek is.

Kutyaoktatóként, gazdiként és szülőként is azt tapasztalom, hogy sok gyermek és kutya kapcsolata sokszor bizonytalan. Sok esetben nem jókor vagy nem jó helyzetben találkoztak, ami kellemetlen élményként vagy élmények sorozataként maradhatott meg a kutyában is és a gyermekben is.

Erre a kutyának számtalan válasza lehet a későbbiekben: fél, ugatja a gyerekeket, odakap, menekül. Ugyanez ismétlődhet a gyermeknél is: félni fog, bizalmatlan lesz kutyákkal, esetleg a bizonytalanság miatti eszköztelenségben bánthatja is a kutyát.

Tele van az internet kedvesebbnél kedvesebbnek tűnő videókkal, hogy a kutya hogyan vigyáz a gyermekre, hogyan nyalja körbe, védi, megy utána, játszani hívja. Olyan pillanatokat is láthatunk, hogy a gyermek hogyan nyúlhat bele a kutya szájába, fekhet rá, vagy éppen veheti el tőle a játékát vagy az ételt.

Valóban, mi felnőttek, szülők, gazdik sokszor ezt szeretnénk látni, hogy a gyermekeinknek igazi társai, pajtásai a kutyák, és jó kapcsolatot ápolnak. Ez a kapcsolódás valóban lehetséges is, de legtöbbször nem abban a valóságban, ahogy ezt a videókból viszont látjuk.

Sokszor elfelejtjük figyelni, hogy egy-egy helyzetben hogyan érzik magukat a kutyák vagy gyermekek, vagy csak egyszerűen nincsen információnk arról, hogy ez rendben van-e így, kényelmes-e mindenkinek az adott helyzet vagy sem.

Ahhoz, hogy a kutyák és a gyermekek kapcsolódása valóban egy mindenki számára pozitív élmény lehessen, ahhoz nekünk felnőtteknek, gazdiknak és szülőknek kell informálódnunk, a jelenben lennünk és segítenünk ezt az ismerkedést.

Szívesen segítelek és kísérlek benneteket ebben, ha szeretnétek, akár a várandósság időszakában vagytok, akár újszülött babátokkal vagy kisgyermeketekkel éltek együtt.