Hiszek abban, hogy egy kutyával való kapcsolat sokkal többről szól, mint arról, hogy megtanítjuk neki, mit csináljon.
A kutyák mellett nagyon sok mindent megtanulhatunk magunkról is. Arról, hogyan kapcsolódunk, hogyan reagálunk a nehéz helyzetekben, mitől bizonytalanodunk el, mikor akarunk mindent kézben tartani – és arról is, mennyi minden változhat, ha elkezdjük valóban érteni egymást.
Több mint tíz éve foglalkozom kutyákkal és az ember–kutya kapcsolatával. Ennyi idő alatt rengeteg kutyával és gazdival találkoztam. Láttam félelmet, bizonytalanságot, tehetetlenséget, elkeseredést – és láttam azt is, amikor egy gazdi egyszer csak megértette, mi történik a kutyájával. Ez alatt az évek alatt egyre inkább az vált fontossá számomra, hogy ne csak a kutya viselkedését nézzük, hanem azt az egész rendszert, amelyben ő és az ember együtt él.
Éppen ezért én nem hiszek a „rossz kutyában”, és abban sem, hogy minden problémára létezik egyetlen jól bevált módszer. Sokkal inkább abban hiszek, hogy először meg kell értenünk, mi történik a kutyával, mi történik velünk, és mi történik kettőnk között.
A munkámban ezt a szemléletet képviselem: traumatudatosan, ítélkezés nélkül, a kutya és az ember valódi szükségleteire figyelve.
Hiszem, hogy együtt élni, tanítani és kapcsolódni kényszerítés, büntetés és bántalmazás nélkül is lehet. Szeretettel is lehet határokat és biztonságos kereteket tartani, és nem kell folyamatosan elvárásokkal terhelnünk a kapcsolatot ahhoz, hogy eredményeket érjünk el.
Az a célom, hogy egy idő után már ne egy kívülről kapott szabályrendszerből próbáld megoldani a helyzeteket, hanem értsd a saját kutyádat, értsd magadat, és magabiztosan tudd megtalálni azt, ami nektek működik. Számomra a kutyával való együttélés legnagyobb értéke nem az, hogy tökéletesen viselkedik. Hanem az, amikor valóban egymásra tudunk hangolódni.
Így ma már azt mondanám, hogy nem feltétlenül csak kutyákkal foglalkozom. Kapcsolatokkal foglalkozom.
Az én utazásom 2016-ban kezdődött, amikor a férjemmel örökbefogadtunk egy körülbelül nyolchetes mentett kiskutyát, Szotyit.
A legjobbat akartam neki. Ezért pozitív megerősítéses tréninget kerestem, és így találkoztam először a Láthatatlan Póráz Módszer szemléletével. Annyira magával ragadott ez a megközelítés, hogy a legkeményebb mínuszokban, négy réteg ruhában is jártunk a képzésekre. 2017-ben elvégeztem az oktatóképzést, és azóta foglalkozom gazdik támogatásával.
Aztán lassan rájöttem valamire. A kutya tanítása közben én magam is tanulok.
A Láthatatlan Póráz Módszer szemlélete arra is ráirányította a figyelmemet, hogy a kutyáink sokszor olyan működéseinkre világítanak rá, amelyeket magunkban nehezebb észrevenni. Szotyival együtt nekem is találkoznom kellett a perfekcionizmusommal, a „nem vagyok elég jó” érzésével, a bizonytalanságaimmal és azzal a folyamatos belső igénnyel, hogy jól – sőt, tökéletesen – csináljam.
Rájöttem, hogy sokszor nem voltam képes igazán jelen lenni. Nem a pillanatot figyeltem, hanem a célt és az eredményt akartam.
Görcsösen akartam, hogy működjön. Nem. Igazából azt akartam, hogy tökéletesen működjön. Közben pedig egyre világosabbá vált számomra, hogy a kapcsolódás nem erről szól.
2019-ben elvégeztem a Láthatatlan Póráz Módszer Mester tréner képzését. A kutyákkal való munkám mellett pedig egyre mélyebbre kerültem a saját önismereti utamon is.
Azóta is tanulok, és igyekszem bővíteni az ismereteimet, ahogyan tudom. Olvasok, képződöm, keresem és vizsgálom, hogyan működünk mi, emberek, hogyan tanulunk, hogyan kapcsolódunk, hogyan hatnak ránk az érzelmeink és a korábbi tapasztalataink.
És közben egyre inkább életformává vált mindaz, amit a kutyáktól tanultam.
Ezekből a találkozásokból tanultam meg igazán, hogy sokszor nem az a kérdés, hogyan tudjuk rávenni a kutyát arra, hogy másképp viselkedjen. Hanem az, hogy miért viselkedik úgy, ahogy. És közben azt is érdemes megkérdezni: mi történik bennem, amikor ő így viselkedik?
Ezért dolgozom egyéni konzultációkban, mentorálásban és online programokban is.
A munkám során abban segítelek, hogy jobban megértsd a kutyádat, felismerd a jelzéseit, és közben saját magadat is jobban megismerd a közös helyzetekben. Szeretném megtanítani neked azt a szemléletet, hogy idővel te magad is magabiztosabban értsd, mi történik köztetek, és megtaláld azt, ami valóban nektek működik.
Számomra a kutyával való együttélés nem arról szól, hogy a kutya mindig azt tegye, amit szeretnénk. Hanem arról, hogy kialakuljon közöttünk egy olyan kapcsolat, amelyben mindketten biztonságban, értve és elfogadva érezhetjük magunkat.
Szeretném megmutatni, milyen az, amikor a kutyával való kapcsolódás nem egy különálló „kutyás feladat”, hanem egy életforma része.
Amikor a kutyával megtanult kapcsolódás, a tudatos jelenlét, a biztonságos keretek, a viselkedés mögötti okok keresése és az érzelmek megértése beköltözik a család mindennapjaiba is.
Hanem több megértést, több kapcsolódást és több biztonságot szeretnék vinni a családok mindennapjaiba.
A szemlélet, amit kaptam számomra ennek az útnak az egyik fontos alapköve. Ehhez kapcsolódik mindaz, amit az évek során más szakemberektől tanultam, olvastam, hallottam, megtapasztaltam – és legfőképpen az, amit a saját kutyáimmal, a saját családomban és önmagammal való kapcsolatomban megéltem.
Ezért szeretném megosztani veletek azt az utat és annak minden tapasztalását, amelyen én magam is járok.
Köszönöm, hogy itt vagy!